A zársebesség
Legutóbb úgy váltunk el, hogy először a fényviszonyok figyelembevételével beállítottuk fényképezőgépünk érzékenységét, az ISO értéket. Ezt követően kiválasztottuk a rekesz értéket, amivel nem csak azt határoztuk meg, hogy mekkora mennyiségű fényt engedjünk át az objektíven, hanem azt is, hogy mekkora mélységélességgel dolgozzunk. Most pedig elérkeztünk a harmadik tényezőhöz, amivel fényképünk expozícióját szabályozhatjuk, a zársebességhez. Ahhoz, hogy könnyebben megértsük ennek a három értéknek az összefüggéseit megpróbálom egy hétköznapi példával elmagyarázni.
Tételezzük föl, hogy a fényképünk egy pohár, és akkor lesz helyes a megvilágítása, ha teli töltjük. Ha csak félig van, akkor alulexponált, ha pedig kifolyik belőle a víz, akkor túlexponált lesz a fotónk. A rekeszértéket a csap nyitásával szabályozzuk, és minél jobban kinyitjuk, annál több víz fog a pohárba ömleni. Ez után már csak arra kell figyelnünk, hogy mennyi ideig folyatjuk a vizet ahhoz, hogy a pohár éppen megteljen, vagyis milyen hosszú ideig engedjük be a fényt az érzékelőre.
A zársebességet másodpercekben, illetve annak tört részeivel határozhatjuk meg.
Az ábrán szereplő számokat nem azért írtam egymás mellé, mert ezek minden esetben helyes expozíciós értéket jelentenek (ilyen leírás nem létezik) hanem azért, mert ismételten szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy két egymás mellett lévő érték között pontosan egy fényérték különbség van. A rekesz beállításáról szóló cikkben már leírtam, hogy miért olyan fontos ezt megjegyeznünk, de mindjárt nézünk egy példát a zársebesség kapcsán is.
Ahogy azt megfigyelhettük a fényérzékenység és a rekesz tanulmányozásánál az expozíció beállítása mellett mindig van egy második dolog is, amit szabályozni tudunk velük. Az ISO érték esetében ez a képminőség/zajszint, a rekesznél pedig a mélységélesség. A zársebesség másodlagos tulajdonsága azt határozza meg, hogy fényképünk mennyire mozdul be, illetve bemozdulásmentes lesz-e, ugyanis minél hosszabb megvilágítást választunk, annál nagyobb az esélye annak, hogy kezünk remegéséből kifolyólag, vagy a témánk elmozdulása miatt a fényképünk homályos, elmosódott lesz.
Ahhoz, hogy a tányér helyesen exponált legyen az első képen 1/8-os zársebességet kellett választanom. Viszont a kamerát nem tudtam elég stabilan tartani, ezért a fotó elmosódott.
A második fényképnél jobb fényviszonyok között dolgozhattam, így sikerült 1/125 záridőt beállítani és bemozdulásmentes képet készíteni.
A felső fénykép szintén 1/125 zársebességgel készült, de jól látható, hogy a gyors mozgás miatt a témánk elmosódott, viszont az alsó fotón 1/8000 beállítással sikerült „megfagyasztani” a repülő autót.
Ezekből a mintaképekből is kiderült, hogy tuti tipp nem létezik. Ami működik az egyik szituációban, nem biztos, hogy működni fog egy másikban is, hiszen a körülmények, a fények, a téma az elképzelésünk folyamatosan változik. Azonban aggodalomra semmi ok, mivel az eddig leírtak felhasználásával és gyakorlásával már képesek vagyunk arra, hogy fényképezőgépünket manuálisan vezéreljük, és a legmesszebb menőkig alkalmazkodjunk a körülményekhez. Ahhoz, hogy mindezt tudatosan hajtsuk végre itt az ideje, hogy visszakanyarodjunk ahhoz a bizonyos fényérték dologhoz, amit kicsit föntebb félbehagytam. Tehát, ahogy említettem egy-egy ISO érték, rekeszérték és zársebesség közötti különbség egy fényérték (ne felejtsük el, hogy bizonyos fényképezőgépeken ezeket az értékeket a pontosabb expozíció vezérlés miatt tovább harmadolhatjuk). Nos, példánkban induljunk ki egy olyan fényképezési szituációból, ahol ISO 1600, f8, és 1/500 beállítások mellett kapunk helyesen exponált képet. Ezekből az értékekből azt olvashatjuk ki, hogy fényképünk a magas ISO-nál viszonylag zajos lesz, a zárt rekesz miatt nagy mélységélességre* számíthatunk, ahol nem csak a fő témánk, hanem a közelében lévő tárgyak is élesek lesznek, és zársebességünknek köszönhetően nem kell attól tartanunk, hogy fényképünk bemozdul. Oké, most pedig tételezzük fel, hogy minket zavar az, hogy fényképünk zajos lett. Ahhoz, hogy ezt kiküszöböljük csökkentsük le az érzékenységet mondjuk ISO 200-ra, vagyis 3 fényértékkel. Fényképünk akkor lesz újból helyesen megvilágított, ha ezt a három fényértéket valahol, mondjuk a rekesz beállításnál visszaadjuk, azaz: ISO 200, f2.8 és 1/500-ra állítjuk a gépet. Ekkor a fotónk már nem lesz zajos, mélységélességünk viszont lecsökken. Ha utóbbit is szeretnénk elkerülni, annyit kell tennünk, hogy azt a bizonyos 3 fényértéket nem a rekesznél, hanem zársebességnél nyerjük vissza: ISO 200, f8, 1/60, és fényképünk ugyanúgy helyesen exponált lesz.
Bonyolultan hangzik? Nem az. Nem az, mivel a legtöbb esetben elég egy tényezővel variálnunk. Gondoljatok csak bele! Azt, hogy milyen fényviszonyok között kell fényképezni egy pillanat alatt fel tudjuk mérni. A rekesz értékkel lehetne trükközni, de én azt mondom, hogy a legtöbb esetben ez is állandó (nálam többnyire 2.2-2.8 között mozog). És ezután a megfelelő zársebesség beállítása már tényleg csak egy mozdulat. Két hét múlva, amikor újra találkozunk megmutatom nektek élőben is. Addig is szeretném figyelmetekbe ajánlani Facebook oldalunkat, amit azért hoztunk létre, mert szívesen látnánk tőletek olyan képeket, amik az itt leírtak alapján, vagy hatására készültek.
* ez a mélységélesség azért egy kicsit összetettebb dolog, de idővel erre is kitérünk majd
a cikk szerzője: Iván Ottó
Pingback: Képrejtvény @ www.ivanfoto.hu