Mikulásvonatozni voltunk aznap Luca lányommal és feleségemmel. Visszafelé a Normafa Grillben csillapítottuk az éhségünket, aztán mikor a buszmegálló felé mentünk, átnéztem az út túloldalára, és a keszekusza faágak mögött ott pompázott a kivilágított város.
Elkezdtem magamban/magammal beszélgetni: De kár, hogy csak a kompakt van nálam. Sebaj, majd visszajössz egyszer a 450D-vel. Na persze, majd egyszer…
„Figyelsz Lucára?” – kérdeztem immár hangosan feleségemet, és már szaladtam is át az úton a kis Samsunggal a kezemben. Siettem, mert nem akartam, hogy miattam késsük le a buszt, de szerencsém volt, rögtön találtam egy földbe szúrt falécet egy facsemete mellett, aminek a tetejére pont rá tudtam tenni a gépet. És ha már volt egy alkalmi állványom, visszavettem az érzékenységet ISO 80-ra, hogy ne legyen olyan nagy a képzaj, és exponáltam egy 16 másodperceset.
Az utómunka a Lightroom-ban legalább olyan érdekes volt, mint a téma felfedezése és megörökítése. Ugyan csak JPG fájl állt rendelkezésre (a Samsung WB1000 sajnos nem tud RAW-t), de azért sokat lehetett javítani az eredetin.
Fotó és szöveg: Halasi Zsolt
www.haldesign.hu
Minden kép egy történet, hadd ismerjük meg a tiédet is!
